A belső boldogság megtalálása: amikor abbahagyjuk a külső keresést

Mosolygó nepáli kislány portréja - belső boldogság megtalálása külső körülményektől függetlenül

Egy nepáli kislány mosolya, ami megváltoztatta az életszemléletemet

Mikor ugrálóköteleztél úgy, hogy csak az épp aktuális mozdulat járt a fejedben? Ez a kérdés többet rejt magában, mint elsőre gondolnánk – a jelen pillanatban való teljes jelenlét kulcsa lehet a belső béke megtalálásához.

Az utazás paradoxona: amikor a távolság nem hoz közelebb a boldogsághoz

Tizenöt évvel ezelőtt a fizetésem jelentős részét arra költöttem, hogy évről évre egyre távolabbi, egyre egzotikusabb helyekre jussak. Azt hittem, ott majd különleges, máshol nem megszerezhető élményeket szerzek, amik feltöltenek, boldogabbá és elégedettebbé tesznek.

Voltaképpen csak ki akartam tölteni valami bennem tátongó űrt, amit a hétköznapok darálója ejtett rajtam. Ez a belső hiányérzet sok ember életének hajtóereje – folyamatosan azt keressük, ami kívülről betöltheti ezt az űrt.

A nepáli felismerés: amikor a szegénység boldogabb mint a gazdagság

2013-ban jutottam el először Nepálba, és fotóztam ezt a kislányt. Meglepődve csapott arcon a felismerés: ezek az emberek nem tűnnek boldogtalannak. Sőt, a számomra torokszorító szegénység ellenére ők többnyire (szinte mindig) mosolyognak.

Persze erről volt már előzetes tudásom, de személyesen tapasztalni teljesen megdöbbentő volt.

A föbbenetes számok: GDP vs. belső béke

Aznap éjjel a szállodában, miután újra és újra megnéztem ezt a képet, leesett: évekig abban hittem, hogy csak még egy újabb élmény választ el a boldogságtól, aztán még egy, és még egy… De ez a kislány már megtalálta, amit én kerestem – és ehhez nem kellett átrepülnie a fél világot.

A számok:

  • Magyarország GDP/fő: 16.524 USD
  • Nepál: 1.172 USD

Matematikailag 14-szer boldogabbnak kellene lennem ennél a kislánynál.

A valóság: ő mosolyog és ugrik. Én meg sok-sok éven át azon törtem a fejem, hogy mi hiányzik még az életemből ahhoz, hogy végre „megérkeztem” érzésem legyen.

Mikor lesz végre elég?

A következő karrier-lépcső. Egy újabb autó. Egy saját lakás, majd egy ház. Aztán az elégedettség-érzés után újabb hiányérzés jött – mi lenne, ha… és a ciklus kezdődött elölről.

Hol van ennek a vége? Hol van az, amikor már elég? Mikor tudunk leállni?

A milliárdos mintázaton ugyanaz a játék, nagyobb pályán

Azóta másképp nézem az üzleti híreket. Amikor valaki a sokadik vállalatát adja el vagy vásárolja milliárd dollárokért, esetleg a Ferrari gyűjteményéről olvasok: ugyanazt a „még mindig nem elég” érzést látom, amit magamban is ismertem.

Ti is látjátok a mintázatot? Ezek szerint bennük is hasonló hiányérzet van, mint bennem volt – csak ők több nagyságrenddel nagyobb pályán játsszák ugyanazt a játékot?

A Belső Fordulat: amikor magadban keresed a választ

Nekem elég kínos felismerés volt, hogy talán nem oda kell utazni a boldogságért, ahol ez a kislány él – hanem magamban kell megkeresni azt, amit ő már megtalált.

Te mit csinálsz, amikor úgy érzed, hogy hiányzik valami az életedből? Külsőleg keresel megoldást, vagy befelé fordulsz?

Mit mond a boldogság forrásáról a tudomány?

Az egyik legnagyobb presztízsű boldogságkutatás, a Harvard több mint 80 éve folyó tanulmánya is azt mutatja, hogy az emberi kapcsolatok minősége a belső boldogság kulcsa – nem a pénz, státusz, vagy külső élmények mennyisége. A kutatás eredményeit rendszeresen összegzik a Harvard Business Review oldalain is: a szeretetteljes, támogató kapcsolatok nemcsak boldogabbá, hanem egészségesebbé is tesznek minket – míg a magány és az elszigeteltség bizonyítottan rontja az életminőséget és az egészségi állapotot is.

Jelen pillanat gyakorlata: avagy az ugrálókötél bölcsessége

Ugrálókötelet, valaki? Ez nem csak egy játékos kérdés – ez egy meditációs gyakorlat meghívása. Amikor ugrálókötélezünk teljes figyelemmel, nincs múlt, nincs jövő, nincs hiányérzet – csak a jelen pillanat tökéletessége.

Ha érdekel, hogyan találhatod meg a belső békét a mindennapi rohanásban, fedezd fel a mindfulness és az MBSR (Mindfulness-Based Stress Reduction) gyakorlatait. Ezek az eszközök segíthetnek abban, hogy ne külső élményekben keresd a boldogságot, hanem magadban találd meg.

Mindfulness a munkahelyen: Hogyan törhető át a kelet-európai tabu?

mindfulness munkahelyek stressz csökkentés meditáció

Mindenáron alkalmazkodás igen – mindfulness és pszichoszociális biztonság nem

Összeszorított szájjal tűrünk. Némán. A mindfulness magyar munkahelyek számára még mindig tabu téma, pedig pontosan erre lenne szükség.

Nem ordítunk, nem tiltakozunk – legfeljebb, ha nagyon muszáj, egy kis sóhaj csúszik ki.
Úgy élünk, mintha a túlélés lenne a legmagasabb rendű művészet.
Mert így tanultuk: az alkalmazkodás, és a zokszó nélküli teljesítés a valódi erény.

Miért áll ellen a magyar munkahelyi kultúra a mindfulness-nek?


Segítséget kérni? Szó sem lehet róla. Az gyengeség – a gyengeség pedig bűn.
Ez a szemlélet nem tegnap született. Egy olyan korból maradt ránk, amikor a „szovjethatalom + villamosítás = kommunizmus” képlet volt a hivatalos matematikai igazság.

Ahol az egyéni nehézséget nem emberinek tekintették hanem hibának.

És bár a történelem lepergett, mint a régi vakolat, a beidegződések makacsul velünk maradtak, generációkon át.

Mélyen a kelet-közép-európai lelkialkat részeként, szinte a DNS-ünkbe ivódva, most már kapitalista szólamokkal igazolva önmagukat.

Ezért lehet az, hogy a felmérések alapján:
• A magyar munkavállalók közel fele rendszeresen szorong.
• Majdnem ugyanennyi megtapasztalja a munkahelyi bántalmazást.
• És a munkahelyi stressz kezelését célzó programok bevezetésének legfőbb gátja saját felmérésem alapján maga a vezetői ellenállás. (27%)

Még akkor sem csinálunk szinte semmit, ha az EU 2024-es jelentése alapján évente 136 milliárd euró gazdasági kárt okoz önmagában a munkahelyi stressz az únióban.

Mit számít, végülis ez csak az EU GDP-jének a 0,75%-a.

Mi pedig várunk.
Összeszorított szájjal, és azt reméljük, valahogy majd csak kibírjuk.

Pedig aki áttöri a tabut, sosem bánja meg. Örökség ez, amit belénk égettek, de nem kötelező nekünk is így továbbadni!

A mindfulness munkahely kultúrába való integrálása

135 hazai közép- és felsővezető már válaszolt a mindfulness vállalati alkalmazásáról szóló felmérésemre, közte 14 C szintű vezető.

– 50%-uk sosem hallott róla, vagy csak felületesen ismeri.
– Aki kipróbálta: 9,5/10-re értékeli, 74%-uk ajánlaná másnak is.

Pedig ők szinte biztosan nem ismerték a Georgetown egyetem kutatását, ami szerint az MBSR programok hatékonysága megegyezik a szorongásoldókéval. (eszcitaloprám)

Tudatos jelenlét gyermekekkel: Miért akar a kisfiam karácsonyt augusztusban?

tudatos jelenlét gyermekekkel szülői mindfulness családi pillanat

Mikor kezdődik a karácsony? A fogyasztói társadalom hatása gyermekeinkre.


Ma a kisfiam hógömböt és mikulásos ajándékdobozt választott a boltban. Augusztus 26-án.

Ma a kisfiam hógömböt és mikulásos ajándékdobozt választott a boltban. Augusztus 26-án.
Szóval ott állunk a szegedi Napfény Park egy boltjában. A kisfiam nézi a karácsonyi gömböket, én nézem a kisfiamat, aki nézi a karácsonyi gömböket. Aztán ő rám néz és azt mondja: „Apa, ez nagyon szép!”

Én némileg döbbent tekintettel meredek rá, hogy gyermekem, még az ÓVODA KEZDÉS sincs meg, de te már karácsonyt akarsz??

De a legjobb még hátra volt. Beülünk az autóba, és ő a hógömböt rázva a kezében: „Apa, tedd be a Télapó siess dalt!”
Tudjátok, azt a csilingelőst. AUGUSZTUSBAN!!!

Mondom neki: „Kisfiam, a Télapó még szabadságon van! Valószínűleg most Balatonfüreden fekszik egy napozóágyon és hideg sört iszik, miután benyomott a Hatlépcsősben egy velős pirítóst zöldpaprikával. Amúgy is, ha most jön a Télapó, akkor a húsvéti nyuszit mikorra várjuk? Halloweenkor?”

Hazafelé zötykölődve az autóban azon tűnődtem – mert az ember, ha gyereke van, hajlamos a kozmikus összefüggéseken is elmerengetni -, hogy vajon mikor lett szokás, hogy a karácsony már augusztus végén köszönt be? Hogy a hőségben, amikor az ablakon még a szúnyog próbál bepréselődni, egy hároméves gyerek már ünnepi áhítattal rázogatja a hógömbjét?

Tudatos jelenlét a szülői létben: Válasz a FOMO kultúrára

A válasz persze kényelmesen kéznél van: a statisztika. Mert a modern embernek mindenre van egy százaléka. Így tudjuk, hogy a vásárlók egynegyede már ősszel belevág a karácsonyba, nehogy egyszerre kelljen kifizetni a nagynéni pulóverét és a sógor whiskyjét.

A többieket pedig a jó öreg FOMO hajtja. Ugyanaz az ösztön, ami régen azt súgta: ejtsétek le a mamutot most, különben másé lesz! Ma pedig azt: vedd meg a tévét Black Friday-en, különben elfogy az akcióból!

A kereskedelem tehát, mint minden rendes diktátor, már 18 hónapra előre számít, miközben én még abban sem vagyok biztos, hogy holnap reggelire a kiflit vajazzam-e meg, vagy inkább hagyjam a sorsra.

És közben a háromévesek, ezek a gyanútlan résztvevők a nagy összeesküvésben, augusztus végén csilingelve dalolnak a Télapóról, mintha a naptár csupán egy rosszul sikerült irodalmi fikció volna.

De ha mindent előre hozunk, ha a karácsony már augusztus, és a tavasz már december, akkor mi marad a jelennek? Hová lesznek a lassan sárguló levelek, a kissé szomorkás, kissé derűs Márton-nap, az apró szezonális csodák?

Talán épp itt a válasz: a tudatos jelenlét nem más, mint engedélyt adni az időnek, hogy olyan legyen, amilyen. Hogy az augusztus augusztus legyen, az ősz ősz, a december pedig – ha egyszer eljön – december. A Télapó pedig csak ne siessen, ráér jönni akkor, amikor ideje van: december 6-án.

Az autopilóta üzemmód – és a kiszállás művészete mindfulness-el

Férfi vezet autót autopilóta üzemmódban, miközben elméje máshol jár - mindfulness gyakorlat segíthet

Avagy hogyan tudjuk kikapcsolni a saját robotpilótánkat a tudatos jelenlét (mindfulness) segítségével?

Mindenki a mesterséges intelligenciától tart. Közben a belső robotpilótád napjaid 47%-át irányítja – és te észre sem veszed.

Egy átlagos napon 15-16 órát vagyunk ébren. Ebből nagyjából 7,5 órát nem mi irányítunk. Egy átlagos magyar ember az élete során 28,7 évet tölt ébren, 15,8 évet alva. De az ébren töltött 28,7 évből 13,5 évre nem emlékszünk igazán. Mert az autopilóta vezetett.

És ez nem technológia, nem az AI. Ez a saját elménk.

Mi az az autopilóta üzemmód?

Beülsz az autóba, bekapcsolod a zenét, és mire észbe kapsz, már a céges parkolóban vagy. Eltelt fél óra. Megtettél 15 kilométert. Átszelted a fél várost. És fogalmad sincs, hogyan kerültél oda.

Nem ittál. Nem drogoztál. A látásoddal sincs semmi gond. Egyszerűen csak nem voltál jelen.

A tested vezetett, váltott, fékezett, kanyarodott – az elméd közben valahol egészen máshol járt. A pszichológusok ezt „highway hypnosis”-nak hívják. Mi, hétköznapi nyelven csak úgy mondjuk: autopilóta üzemmód.

A modern életstílus csapdája

Képzeld el: felkelsz reggel, és már az ébredéskor olvasott email-eket pörgeted a fejedben, miközben a fogkeféd mechanikusan járkál a szádban. Aztán beülsz az autóba, és csak akkor térsz magadhoz, amikor már a céges parkolóban állsz.

„Ez most komoly? Mikor jöttem ide?”

Délben gyorsan valami kaját veszel magadhoz (közben persze szintén a telefonon görgetsz vagy fejben a délutáni meetingekre készülsz), délután végigcsinálsz 3-4 megbeszélést úgy, hogy fizikailag ott vagy, de mentálisan meg már az aznapi EOD deadline-ra stresszelsz. Este haza, kocogás zenével, Netflix, ágy.

És másnap ugyanez.

Ez nem egy rossz nap. Ez a modern életstílus.

Az autopilóta olyan, mint amikor egy GPS átveszi a járművet, és te csak utasként ülsz benne. Hasznos? Persze. Hatékony? Kétségkívül. De van egy apró probléma: te már nem vezetsz.

Miért imádja az agyunk az automatizmust?

Az agyunk zseniális. Mint egy jó pénzügyi vezető: mindenen mániákusan spórolni akar. Folyamatosan optimalizál, hogy energiát spóroljon, a mi érdekünkben. Ez a procedurális memória munkája – algoritmusokat épít a mozdulatokból, reakciókból, viselkedési mintákból.

De van egy probléma: az agy nem csak a hasznos dolgokat automatizálja.

Az autopilóta üzemmód veszélyei

Amikor nem koncentrálsz tudatosan semmire (és automatikus működés közben nem fókuszálunk), van egy mellékhatás. Az agy bekapcsol alapjáratra – múltbéli hibákon rágódik, jövőbeli problémákat képzel el, vagy egyszerűen csak céltalanul pörög. Ez az automatikus üzemmód kipufogógáza. Mérgező.

Ez kéz a kézben jár az autopilóta üzemmóddal: a tested dolgozik, az agyad máshol van.

És eközben:

  • Nem reagálsz, hanem csak történnek veled a dolgok
  • Elveszted a választás szabadságát
  • Nem emlékszel az élményekre
  • Krónikus stressz és szorongás alakulhat ki (mert az alapjárat közben az agy evolúciós okokból folyton veszélyeket keres – múltbeli hibákat rág vagy jövőbeli problémákat képzel, ami állandó feszültségben tart)

A meditációs hagyományokban ezt tudattalanságnak hívják. A modern pszichológia élménykerülésnek. De hívhatjuk egyszerűen annak is, ami: lopás. Az életed legfontosabb erőforrását lopják el – a figyelmet.

A Harvard kutatás, ami mindent megváltoztatott

A Harvard pszichológusai 2010-ben egy zseniális kísérletet csináltak. 2,250 embernél telepíttettek egy appot (igen, már akkor is volt), ami napközben random időpontokban csippantott, és megkérdezte: „Mit csinálsz most? Mire gondolsz? Mennyire vagy boldog?”

Az eredmény sokkolta a kutatókat is.

Az autopilóta és a boldogság kapcsolata

Az emberek napjaiknak 47%-ában autopilóta üzemmódban voltak. És itt jön az igazán problémás rész: amikor autopilótában voltak, szignifikánsan kevésbé voltak boldogok, mint amikor tudatosan jelen voltak. (A kutatás összefogalója letölthető ezen a linken.)

Olvasd el újra ezt a mondatot.

Nem attól voltak boldogtalanok, amit csináltak. Attól voltak boldogtalanok, hogy nem voltak jelen abban, amit csináltak.

Ez azt jelenti, hogy ha egy unalmas meetingen ülsz, de tudatosan jelen vagy (figyelsz a beszélő hangsúlyaira, megérted a dinamikákat, tudatosan gondolkodsz), boldogabb leszel, mintha egy szuper programon veszel részt, de közben az agyad máshol jár.

Munkahelyi mindfulness: amikor a tudományos adatok beszélnek

Nem kell órákat meditálnod ahhoz, hogy nem csak érezhető, de mérhető változást is tapasztalj. A nagyvállalatoknak már rájöttek erre – na persze nem itthon.

Sikeres vállalati mindfulness programok

Google „Search Inside Yourself” programja több mint 100,000 emberhez jutott el világszerte, 93% ajánlaná a programot. A résztvevők jelentős javulást tapasztaltak a stressz kezelésében, és az érzelmi intelligencia növekedésében.

Az SAP mindfulness programja 200% ROI-t ért el, amit úgy számítottak ki, hogy 1 százalékpontos alkalmazotti elköteleződés-növekedés 50-60 millió euró működési profitot jelent, és 1 százalékpontos üzleti egészségkultúra-index növekedés 85-95 millió euró profitot hoz. A program 6 hónapon belül 9,2%-os wellness, 6,5%-os elköteleződés, 13,8%-os fókusz növekedést és 7,6%-os stressz csökkentést eredményezett.

Aetna biztosító mindfulness programja 28% stressz csökkentést eredményezett, és a résztvevők átlagosan 62 perces heti produktivitás-növekedést tapasztaltak (alkalmazottanként évi 3000 dollár értékben), valamint 7%-os egészségügyi költség-csökkentést.

Johnson & Johnson 130,000 alkalmazottjával több mint 40 éve futtatja a wellness programjait mindfulness elemekkel. 15% egészségügyi költségcsökkentés, 8% produktivitás javulás.

Annak ellenére hogy a tudatos jelenlétet itthon is általánosan puha módszernek tartják és a bevezetése a legtöbbször már a vezetői ellenálláson elvérzik, ez egyáltalán nem hókuszpókusz. Ezek mérhető, ellenőrizhető számok. És üzlet – ami egyelőre magyarországon a vállalatokat nem érdekli, itt még megmaradunk a gyümölcsnapnál és a céges kávénál, amivel ki is pipálható a dolgozói jóllét kötelező gyakorlata.

A kutatások szerint már 1-2 perces mikrogyakorlatok is mérhető javulást hoznak.

Hogyan lépjünk ki az autopilóta üzemmódból?

Az autopilóta nem rossz. Hasznos, amikor rutinszerű dolgokat csinálsz. A probléma ott van, amikor minden automatikus lesz, és a napjaid másból sem állnak, mint egymásba fonódó algoritmusok, automatizmusok sorozatából.

Amikor már nem te döntesz – csak történnek veled a dolgok. Amikor utasként létezel a saját életedben.

A tudatos jelenlét gyakorlása

A tudatos jelenlét gyakorlása nem azt jelenti, hogy minden pillanatban hiperfókuszált légy, vagy valamiféle zen állapotban lebegj. Azt jelenti, hogy tudatosan döntesz arról, mikor kapcsoljon be az autopilóta, és mikor veszed vissza az irányítást.

Ez választás kérdése. És a választás szabadsága.

A 10 perces forradalom

Már napi 10 perc tudatos jelenlét. Ennyi. Nem kell szerzetesnek lenned, nem kell mindent feladva tibeti hegyek között kóborolva meditálnod. (Bár van, akiket ez vonz – engem is.) Már napi 10 perc mindfulness gyakorlás is mérhető javulást hoz a mentális egészségben, ~19%-os átlagos depresszió-csökkentéssel és általános jóllét-növekedéssel.

Egyszerű módszerek az autopilóta kikapcsolására

A gyakoriság fontosabb lehet, mint az időtartam – ‘keveset, de gyakran’ megközelítés hatékony. Lehet ez:

  • Reggeli kávé alatt (telefon nélkül)
  • Séta a munkahelyre (podcast/rádió hallgatás nélkül)
  • Kocogás zenehallgatás nélkül
  • Játék a gyermekeddel telefon nézegetése nélkül

A lényeg: legyél jelen.

Harvard kutatóinak adatai szerint ez is elég ahhoz, hogy mérhető változást érj el az agyban. Az elméd alapjárata, a „default mode network” aktivitása csökken, a prefrontális kéreg (ami felelős a tudatos döntésekért) erősödik.

Gyakorlatilag: visszaveszed az irányítást.

Zárás: mikor éltél utoljára?

Ha most megkérdezném tőled: mire emlékszel a mai napból? Konkrétan, részletesen. A reggeli íze. Az út a munkába. Az ebéd textúrája. A kollégáid arca.

Vagy csak egy homályos, összemosódó élményfolyam van a fejedben?

Az autopilóta ellopja az élményeket. És az élmények nélkül mit csinálunk? Létezünk, de nem élünk.

A jó hír: ez a tendencia megfordítható. Nem kell évekig tartó terápia, nem kell spirituális átalakulás, nem kell mantrákat zengened hozzá. Csak tudatos döntés: visszaveszem az irányítást.

Kezdd el ma. Egy mikrogyakorlattal. Egy tudatos lélegzéssel. Azzal, hogy tényleg ott vagy, ahol vagy.

Ez az egyetlen életed. És jó lenne ott lenni, amikor történik.

Nyári depresszió: Miért nő az öngyilkosságok száma júniusban?

Egyedül ülő személy tengerparton, nyári depresszió és mentális egészség témában

A nyári boldogság mítosza és a nyári depresszió valósága

A nyár a boldogság Oscar-gálája lett. Tengerpart, beach body, szelfik. Mindenki boldog, mindenki nyaral, mindenki tökéletes.

(Ez persze nem vonatkozik a világ azon 44%-ára, ahol napi 6,85 USD-nél kevesebből él egy fő…)

Nálunk apa karrierváltása miatt idén a hosszú évek legvisszafogottabb nyarát éljük.

„Savanyú a szőlő mi? Neked nem jön össze idén ‘görög’, ezért másokat savazol?” – mondhatják egyesek.

És tudod mit? Pont ez a probléma.

A nyári boldogság társadalmi kényszere

A nyár a társas összehasonlítások csúcsidőszaka: ilyenkor nemcsak a barátainkkal, hanem ismerősök és ismeretlenek gondosan szerkesztett, szűrőzött életeivel is versenyzünk.

A közösségi média hírfolyamában mindenki boldogabbnak, sikeresebbnek, pihentebbnek tűnik. És minél több a tengerpartos szelfi, annál erősebb a belső nyomás, hogy nekünk is bizonyítanunk kell.

A tökéletes nyaralás illúziója

Ez a „kinek szebb a naplementéje, drágább a resortja, és instagramozhatóbb az élete” verseny időszaka, ahol a látszat gyakran fontosabb, mint a valóság.

Ilyenkor születik meg a tökéletes egzotikus tengerparti kép „Amíg mások álmodják az életüket, én élem az álmaimat” szöveggel. (True story.)

Csatlós Csilla coach és burnout szakértő 498 választ összesítő felmérése szerint a nyaralók 71%-a nem kapcsol ki teljesen. Még nyaralás alatt is ránéz a munkára, és elérhető marad.

Tehát miközben összehoztuk az Instagram-kompatibilis fotót és az egész évben tervezett nyaralást – bár fizikailag ott vagyunk a tengerparton, de fejben az irodában járunk. Vagy az üzletnél.

Ez most komoly?

A nyári depresszió rejtett valósága

És mi ennek az egésznek a következménye? Ismerkedjünk meg a nyári depresszió fogalmával. A számok azt mutatják, hogy június végén és július elején a legtöbb az öngyilkosság Magyarországon.

A pszichiátriai osztályok esetszámai is növekednek nyáron – különösen a krízishelyzetek, depressziós epizódok és szorongásos zavarok miatt. Nő a sürgősségi ellátás iránti igény is.

Ugyanakkor a segítő szakmák – pszichológusok, coach-ok – az uborkaszezon közepét tapasztalják meg.

Fantasztikus időzítés, nem?

Miért hallgatunk a nyári mentális problémákról?

Hazudunk? Mindannyian? Kinek – önmagunknak?

Miért foglalkozunk magunkkal a legkevesebbet akkor, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá? Miért utasítjuk el a befelé figyelést pont akkor, amikor a legfontosabb lenne?

A kereslet a segítő szakmák iránt a nyári időszakban jelentősen visszaesik – de ez nem jelenti azt, hogy a mentális problémák is csökkennének. Sőt – lásd fent.

A kulturális programozás átírása

Mert kulturálisan beprogramoztuk: nyáron boldognak KELL lenni. „Nyáron nem szabad panaszkodni” – ez a kimondatlan szabály.

Miközben a statisztikák szerint éppen hogy ilyenkor vannak a legtöbben a legmélyebben.

Szuper logika!

Új megközelítés: a belső fejlődés nyara

Mi lenne, ha a nyár nem a külső boldogság Oscar-gálája, hanem a belső fejlődés, a csend és a valódi feltöltődés időszaka lenne?

Ha nem az egymáshoz méregetést maxolnánk ki és a tengerpartos szelfikkel versenyeznénk, hanem azzal, hogy ki meri önmagát vállalni – őszintén, pózok és manír nélkül?