Mikor kezdődik a karácsony? A fogyasztói társadalom hatása gyermekeinkre.
Ma a kisfiam hógömböt és mikulásos ajándékdobozt választott a boltban. Augusztus 26-án.
Ma a kisfiam hógömböt és mikulásos ajándékdobozt választott a boltban. Augusztus 26-án.
Szóval ott állunk a szegedi Napfény Park egy boltjában. A kisfiam nézi a karácsonyi gömböket, én nézem a kisfiamat, aki nézi a karácsonyi gömböket. Aztán ő rám néz és azt mondja: „Apa, ez nagyon szép!”
Én némileg döbbent tekintettel meredek rá, hogy gyermekem, még az ÓVODA KEZDÉS sincs meg, de te már karácsonyt akarsz??
De a legjobb még hátra volt. Beülünk az autóba, és ő a hógömböt rázva a kezében: „Apa, tedd be a Télapó siess dalt!”
Tudjátok, azt a csilingelőst. AUGUSZTUSBAN!!!
Mondom neki: „Kisfiam, a Télapó még szabadságon van! Valószínűleg most Balatonfüreden fekszik egy napozóágyon és hideg sört iszik, miután benyomott a Hatlépcsősben egy velős pirítóst zöldpaprikával. Amúgy is, ha most jön a Télapó, akkor a húsvéti nyuszit mikorra várjuk? Halloweenkor?”
Hazafelé zötykölődve az autóban azon tűnődtem – mert az ember, ha gyereke van, hajlamos a kozmikus összefüggéseken is elmerengetni -, hogy vajon mikor lett szokás, hogy a karácsony már augusztus végén köszönt be? Hogy a hőségben, amikor az ablakon még a szúnyog próbál bepréselődni, egy hároméves gyerek már ünnepi áhítattal rázogatja a hógömbjét?
Tudatos jelenlét a szülői létben: Válasz a FOMO kultúrára
A válasz persze kényelmesen kéznél van: a statisztika. Mert a modern embernek mindenre van egy százaléka. Így tudjuk, hogy a vásárlók egynegyede már ősszel belevág a karácsonyba, nehogy egyszerre kelljen kifizetni a nagynéni pulóverét és a sógor whiskyjét.
A többieket pedig a jó öreg FOMO hajtja. Ugyanaz az ösztön, ami régen azt súgta: ejtsétek le a mamutot most, különben másé lesz! Ma pedig azt: vedd meg a tévét Black Friday-en, különben elfogy az akcióból!
A kereskedelem tehát, mint minden rendes diktátor, már 18 hónapra előre számít, miközben én még abban sem vagyok biztos, hogy holnap reggelire a kiflit vajazzam-e meg, vagy inkább hagyjam a sorsra.
És közben a háromévesek, ezek a gyanútlan résztvevők a nagy összeesküvésben, augusztus végén csilingelve dalolnak a Télapóról, mintha a naptár csupán egy rosszul sikerült irodalmi fikció volna.
De ha mindent előre hozunk, ha a karácsony már augusztus, és a tavasz már december, akkor mi marad a jelennek? Hová lesznek a lassan sárguló levelek, a kissé szomorkás, kissé derűs Márton-nap, az apró szezonális csodák?
Talán épp itt a válasz: a tudatos jelenlét nem más, mint engedélyt adni az időnek, hogy olyan legyen, amilyen. Hogy az augusztus augusztus legyen, az ősz ősz, a december pedig – ha egyszer eljön – december. A Télapó pedig csak ne siessen, ráér jönni akkor, amikor ideje van: december 6-án.
