Meditációs kisokos – mindfulness kezdőknek

… avagy hogyan ne füstölögj, amikor nem megy a „nem gondolkodás”

Emlékszel, amikor először próbáltál biciklizni? Az az ijesztő érzés, amikor leveszik a pótkerekeket, és azt mondják: „Csak tekerjél, egyensúlyozz, fékezz, nézz előre, és még integess is a szomszédnak!” Nos, a meditáció kezdetben pont ilyen soknak tűnhet. (Kivéve az integetést, azt szerencsére kihagyhatod.)

„De mindenki azt mondja, milyen egyszerű meditálni! Csak ülsz és figyelsz a légzésedre, nem?” – hallom gyakran. Igen, elméleti fizikát is „csak” tanulni kell. De ahogy a fizikában is, itt is vannak alapelvek, amik megkönnyítik az utat.

A kezdő meditáló vagy mindfulness gyakorló leggyakoribb gondolatai:

  1. „A fejem tele van gondolatokkal! Nem vagyok képes meditálni.”
  2. „Már két perc eltelt? Úgy érzem, mintha fél órája ülnék itt.”
  3. „Vajon jól csinálom? Nem érzem magam megvilágosodottnak.”

Ismerősek? Akkor jó híreim vannak: teljesen normális vagy, mindannyian pontosan ugyan ezeken mentünk át – és még megyünk olykor manapság is.

Kezdő gyakorlatok, amelyek tényleg működnek

1. A „Három lélegzet” technika

Ez annyira egyszerű, hogy szinte csalásnak tűnik – de ez a lényeg. Bárhol vagy, csak vegyél három tudatos lélegzetet. Az elsőnél érezd, ahogy a levegő beáramlik és elhagyja a testedet. A másodiknál engedd el a vállaid feszültségét. A harmadiknál figyeld meg, hogyan érzi magát a tested ebben a pillanatban.

Ennyi. Akár sorban állás közben, akár egy nehéz meeting előtt, ez a 20 másodperces gyakorlat visszahozza az elmédet a jelenbe. (És nem, senki sem fogja észrevenni, hogy meditálsz, hacsak nem kezdesz el közben lebegni…)

2. Az „Érzékelő meditáció” autósoknak és türelmetleneknek

Ez a gyakorlat azoknak, akik még nincsenek készen az „üljünk csendben 20 percig” típusú meditációra. Mindössze annyit kell tenned, hogy sorban végigveszed az érzékszerveidet:

  • Sorolj fel 5 dolgot, amit látsz
  • 4 dolgot, amit érzel (fizikailag)
  • 3 dolgot, amit hallasz
  • 2 dolgot, amit szagolsz
  • 1 dolgot, amit ízlelsz

Ez pillanatok alatt visszahoz a testedbe, és elszakít a „mi lett volna ha” és „mi lesz majd” gondolatoktól, amik a stressz legfőbb forrásai. Használhatod akár dugóban, akár a főnöködre várva, aki már megint késik a meetingről.

3. A „Cselekvő jelenlét” – amikor a mosogatás is meditáció lehet

Válassz egy egyszerű napi tevékenységet – legyen az akár fogmosás, teafőzés vagy mosogatás. Amikor legközelebb csinálod, tedd teljes figyelemmel. Érezd a víz hőmérsékletét a kezeden, figyeld meg a buborékok mintázatát, hallgasd a hangokat.

„De ez tényleg meditáció?” – kérdezheted. Bizony! A zen mesterek évszázadok óta gyakorolják ezt a fajta „mindennapi tudatosságot”. (És a konyha garantáltan tisztább lesz, mint valaha – ez a meditáció mellékhatása.)

Hogyan NE kezdj neki

  • Ne várj azonnali eredményeket! A meditáció nem csodaszer, inkább olyan, mint az edzés – ahogyan nem méregetjük az első edzőtermi alkalom után a bicepszünk növekedését vagy nem várunk több kiló súlycsökkenést sem, a mentális gyakorlás előnyei is fokozatosan, rendszeres ismétléssel építkeznek.
  • Ne a lenyugvást keresd! Furcsa, nem? De a meditáció célja nem az, hogy nyugodttá válj. A cél az, hogy megtanuld megfigyelni, ami éppen jelen van – legyen az nyugalom vagy épp totális káosz az elmédben. A meditáció szempontjából a nyugodt és a zaklatott tudatállapotok pontosan ugyan olyan hasznosak, egyik sem jobb, vagy rosszabb a másiknál.
  • Ne versenyezz magaddal! Nincsen olyan, hogy kezdő, vagy haladó légzés. A legegyszerűbb gyakorlatok gyakran a leghatékonyabbak, még évek múltán is. (Egyes hagyományokban a buddhista szerzetesek hosszú éveket töltenek a saját légzésük figyelésével – ezt természetesen senki nem várja el tőlünk.)

Amit sosem mondanak el a meditációról:

Ha már kitartottál idáig az olvasásban, megosztok veled egy bennfentes titkot a meditációról, amit valahogy mindig ‘elfelejtünk’ megemlíteni a fényes brosúrákban. A meditáció nem arról szól, hogy tökéletes zen-mesterré válj, aki tíz centire lebeg a föld felett tökéletes belső békében (bár ha valakinek ez mégis összejön, kérem sürgősen írjon róla könyvet, a világnak szüksége van rá!).

Tudod, miről szól valójában? Arról a végtelen ‘hoppá – visszatérés’ ciklusról, amikor észreveszed, hogy a gondolataid gyakorlás közben ismét egy random bevásárlólistán vagy a főnököd idegesítő stílusú email-jén kalandoznak, majd szelíden visszaterelgeted magad a jelenbe. Tulajdonképpen ez az elkalandozásra ráeszmélés, a „HOPPÁ!” és a visszatérés maga a gyakorlat lényege. Pont úgy működik ez, mint az edzőteremben – nem az a cél, hogy soha ne fáradj el (mert az lehetetlen), hanem hogy újra meg újra felemeld azt a súlyt, még akkor is, amikor a karjaid már remegnek.

Szóval, ha legközelebb azon kapod magad, hogy a bevásárlólistádon gondolkodsz meditáció közben, ne ess kétségbe! Csak mosolyogj magadban, és mondd: „Á, már megint gyakorolhatok egy visszatérést.” Talán ez a meditáció legnagyobb ajándéka – megtanít arra, hogy a tökéletlenség nem kudarc, hanem maga az út.